1-2-3 egri

---

1.2.3 Felvétel Török Bálint, a hatalmas nemes háztartásába – Aufnahme in den Haushalt von Bálint Török, dem mächtigen Adligen

---

1. Az út utolsó napján a táj megváltozott, mert a dombok elsimultak, és a szemhatáron feltűntek a somogyi tölgyesek sötét sávjai. – Am letzten Tag der Reise veränderte sich die Landschaft, denn die Hügel glätteten sich, und am Horizont erschienen die dunklen Bänder der Somogyer Eichenwälder.

2. Gergely lovon ült, Gábor pap gyalog ment mellette, és ez a kép mindennél pontosabban mutatta a köztük lévő furcsa egyenlőtlenséget. – Gergely saß zu Pferde, Gábor Pap ging zu Fuß neben ihm her, und dieses Bild zeigte die seltsame Ungleichheit zwischen ihnen genauer als alles andere.

3. A fiúnak ugyanis volt lova, de nem volt semmije; a papnak nem volt lova, de volt tudása és neve. – Der Junge nämlich hatte ein Pferd, doch besaß er nichts; der Priester hatte kein Pferd, doch besaß er Wissen und einen Namen.

4. A tizenhatodik században mindkettő vagyonnak számított, csak éppen másféle piacon. – Im sechzehnten Jahrhundert galt beides als Vermögen, nur eben auf verschiedenen Märkten.

5. Délután a fák közül előbukkant a vár, és Gergely önkéntelenül megrántotta a kantárt. – Am Nachmittag tauchte zwischen den Bäumen die Burg auf, und Gergely riss unwillkürlich am Zügel.

6. Nem volt szép épület, mert a magyar végvár sohasem szépnek épült, hanem tartósnak. – Es war kein schönes Gebäude, denn die ungarische Grenzfeste wurde nie schön gebaut, sondern haltbar.

7. Vastag falak, alacsony tornyok, ferde földsáncok: az egész olyan volt, mint egy behúzott nyakú, izmos ember. – Dicke Mauern, niedrige Türme, schräge Erdwälle: Das Ganze glich einem muskulösen Mann mit eingezogenem Nacken.

8. A fiú addig csak falut látott, és a falunak nincs fala, csak sövénye. – Bislang hatte der Junge nur Dörfer gesehen, und das Dorf hat keine Mauer, nur einen Zaun.

9. Most először értette meg, hogy a védelem nem érzés, hanem építmény. – Nun begriff er zum ersten Mal, dass Schutz kein Gefühl ist, sondern ein Bauwerk.

10. Ez a felismerés jelentéktelennek látszik, pedig egy egész életpálya kezdődik vele. – Diese Erkenntnis scheint unbedeutend, und doch beginnt mit ihr eine ganze Lebensbahn.

11. A kapuban fegyveresek álltak, és a fegyveresek nem köszöntek, hanem kérdeztek. – Im Tor standen Bewaffnete, und die Bewaffneten grüßten nicht, sondern fragten.

12. Gábor pap megmondta a nevét, aztán még valamit, halkabban, amit Gergely nem hallott. – Gábor Pap nannte seinen Namen und dann noch etwas, leiser, was Gergely nicht hörte.

13. A kapu kinyílt, és ebből a fiú megtanulta, hogy a világ nem mindenkinek nyílik ki ugyanúgy. – Das Tor öffnete sich, und daraus lernte der Junge, dass die Welt sich nicht jedem auf dieselbe Weise öffnet.

14. Az udvaron zaj volt, lópatkó csattogott, valahol kalapács vert vasat. – Im Hof war Lärm, Hufeisen klapperten, irgendwo schlug ein Hammer auf Eisen.

15. Gergely megállt egy pillanatra, mert ezt a hangot ismerte: apja műhelyéből ismerte. – Gergely blieb einen Augenblick stehen, denn diesen Klang kannte er: Aus der Werkstatt seines Vaters kannte er ihn.

16. Az idegen helyen az első ismerős hang mindig otthonosabb, mint az első ismerős arc. – An einem fremden Ort ist der erste vertraute Klang stets heimischer als das erste vertraute Gesicht.

17. Az udvar nem kastélyudvar volt, hanem inkább gazdaság, katonai tábor és műhelysor egyszerre. – Der Hof war kein Schlosshof, sondern eher Wirtschaft, Militärlager und Werkstattreihe zugleich.

18. Tyúkok szaladtak a lábak között, egy sarokban solymász etette a madarát, odébb két legény lándzsát javított. – Hühner liefen zwischen den Beinen umher, in einer Ecke fütterte ein Falkner seinen Vogel, weiter hinten besserten zwei Burschen eine Lanze aus.

19. A nagyúri udvar ebben a korban még nem elkülönült világ volt, hanem sűrített falu, csak fegyverben. – Der herrschaftliche Hof war in dieser Zeit noch keine abgesonderte Welt, sondern ein verdichtetes Dorf, nur eben in Waffen.

20. Ez a sűrűség tette lehetővé, hogy egy kovácsfiú egyáltalán belépjen ide. – Eben diese Dichte machte es möglich, dass ein Schmiedssohn hier überhaupt eintreten konnte.

21. Ahol minden kéz kell, ott a származás lassabban kérdés, mint ahol semmi sem hiányzik. – Wo jede Hand gebraucht wird, ist die Herkunft langsamer eine Frage als dort, wo nichts fehlt.

22. Egy szolga vezette őket egy alacsony boltíves helyiségbe, és ott várniuk kellett. – Ein Diener führte sie in einen niedrigen Gewölberaum, und dort mussten sie warten.

23. A várakozás sokáig tartott, mert a hatalom ideje mindig lassabban jár, mint a kérelmezőé. – Das Warten dauerte lange, denn die Zeit der Macht geht stets langsamer als die des Bittstellers.

24. Gergely a falat nézte, a kőbe vésett jeleket, és számolni kezdte a sorokat. – Gergely betrachtete die Wand, die in den Stein gehauenen Zeichen, und begann die Reihen zu zählen.

25. Amikor félt vagy izgult, mindig számolt, és ez a szokás később egész várfalakat mentett meg. – Wenn er sich fürchtete oder aufgeregt war, zählte er stets, und diese Gewohnheit rettete später ganze Festungsmauern.

26. Gábor pap közben ült és hallgatott, mert a jó tanító tudja, mikor kell semmit sem mondani. – Gábor Pap saß unterdessen und schwieg, denn der gute Lehrer weiß, wann er nichts sagen muss.

27. Aztán léptek jöttek a folyosón, súlyos, sietős léptek, és a fiú felállt. – Dann kamen Schritte auf dem Gang, schwere, eilige Schritte, und der Junge stand auf.

28. Belépett Török Bálint, és a helyiség egyszerre kisebb lett. – Bálint Török trat ein, und der Raum wurde mit einem Schlag kleiner.

29. Magas ember volt, széles vállú, negyven felé járó, és mozgásában volt valami türelmetlen erő. – Er war ein hoch gewachsener Mann, breitschultrig, auf die vierzig zugehend, und in seiner Bewegung lag eine ungeduldige Kraft.

30. Az arca nem kegyetlen volt, hanem nyugtalan: olyan emberé, aki mindig három dolgot mérlegel egyszerre. – Sein Gesicht war nicht grausam, sondern unruhig: das eines Mannes, der stets drei Dinge zugleich abwägt.

31. A történelmi Török Bálint valóban ilyen lehetett, hiszen egész életében két király között ingadozott. – So mag der historische Bálint Török wirklich gewesen sein, denn sein Leben lang schwankte er zwischen zwei Königen.

32. Ferdinánd és Szapolyai egyaránt számított rá, és ő egyaránt gyanakodott mindkettőre. – Ferdinand wie Szapolyai rechneten mit ihm, und er misstraute beiden gleichermaßen.

33. Ez nem jellemhiba volt, hanem a kettészakadt ország természetes állapota. – Das war kein Charakterfehler, sondern der natürliche Zustand des zerrissenen Landes.

34. Aki Mohács után hűséget akart fogadni, annak először azt kellett eldöntenie, kinek az országa az ország. – Wer nach Mohács Treue schwören wollte, musste zuerst entscheiden, wessen Land das Land sei.

35. Gárdonyi ezt a bizonytalanságot nem magyarázza el, hanem az alak nyugtalanságába rejti. – Gárdonyi erklärt diese Unsicherheit nicht, sondern verbirgt sie in der Unruhe der Gestalt.

36. A regény ereje éppen az, hogy a nagy politikát testtartásban és hangsúlyban mutatja meg. – Die Stärke des Romans liegt eben darin, dass er die große Politik in Körperhaltung und Tonfall zeigt.

37. Az úr először a papot ölelte meg, mert régről ismerte, aztán a fiúra nézett. – Der Herr umarmte zuerst den Priester, denn er kannte ihn von früher, dann blickte er auf den Jungen.

38. „Hát ez kicsoda?” – kérdezte, és a hangja nem volt barátságtalan, csak gyors. – „Wer ist denn das?“ – fragte er, und seine Stimme war nicht unfreundlich, nur schnell.

39. A pap elmondta a kovácsot, a török portyát, az anya halálát és a betűket. – Der Priester erzählte vom Schmied, vom türkischen Streifzug, vom Tod der Mutter und von den Buchstaben.

40. Az utolsó szónál Török Bálint felvonta a szemöldökét, mert a betű volt az, ami ritka. – Beim letzten Wort zog Bálint Török die Brauen hoch, denn die Buchstaben waren das Seltene.

41. Árva fiú akadt minden faluban, olvasni tudó árva fiú viszont kevés. – Verwaiste Jungen gab es in jedem Dorf, lesekundige verwaiste Jungen dagegen wenige.

42. Odalépett Gergelyhez, megfogta az állát, és felemelte a fiú fejét, mint aki lovat vizsgál. – Er trat zu Gergely, fasste ihn am Kinn und hob den Kopf des Jungen an, wie einer, der ein Pferd prüft.

43. Ez a mozdulat ma bántó volna, akkor azonban a figyelem jele volt. – Diese Geste wäre heute verletzend, damals aber war sie ein Zeichen der Aufmerksamkeit.

44. Gergely nem sütötte le a szemét, és ezt az úr azonnal észrevette. – Gergely schlug die Augen nicht nieder, und der Herr bemerkte das sogleich.

45. A rendi világban a lesütött szem volt a szabály, a felnézés pedig vagy szemtelenség, vagy tehetség. – In der ständischen Welt war der gesenkte Blick die Regel, das Aufblicken hingegen entweder Frechheit oder Begabung.

46. Ezt a kettőt egyetlen pillanat választja el, és a döntést mindig az erősebb hozza meg. – Diese beiden trennt ein einziger Augenblick, und die Entscheidung trifft stets der Stärkere.

47. Török Bálint elmosolyodott, és a mosolytól hirtelen fiatalabb lett az arca. – Bálint Török lächelte, und von dem Lächeln wurde sein Gesicht plötzlich jünger.

48. Megkérdezte, fél-e a lótól, és Gergely azt felelte, hogy a lovát maga hozta idáig. – Er fragte, ob er sich vor Pferden fürchte, und Gergely antwortete, sein Pferd habe er selbst bis hierher gebracht.

49. A felelet rövid volt és pontos, márpedig a rövid, pontos felelet minden korban tetszik a katonáknak. – Die Antwort war kurz und genau, und die kurze, genaue Antwort gefällt Soldaten in jedem Zeitalter.

50. Ekkor lépett be a terembe Pemflinger Kata, a ház asszonya, és a hangulat megint más lett. – In diesem Augenblick betrat Kata Pemflinger den Saal, die Herrin des Hauses, und die Stimmung wurde abermals eine andere.

51. Szász polgárlány volt születésére, nem magyar főnemesi sarj, és ez a házasságban is meglátszott. – Ihrer Herkunft nach war sie eine sächsische Bürgerstochter, kein ungarischer Hochadelsspross, und das zeigte sich auch in der Ehe.

52. Ő volt a rend, a számadás és a mérték abban a házban, ahol a férj a mozgás és a lendület. – Sie war die Ordnung, die Rechnung und das Maß in jenem Haus, in dem der Ehemann Bewegung und Schwung war.

53. Az asszony nem az arcát nézte a fiúnak, hanem a ruháját, a kezét és a cipőjét. – Die Frau betrachtete nicht das Gesicht des Jungen, sondern seine Kleidung, seine Hände und seine Schuhe.

54. Aki házat vezet, az mindig azt nézi, mennyibe kerül majd egy új szájjal több. – Wer ein Haus führt, sieht immer darauf, was ein Mund mehr kosten wird.

55. Aztán mégis ő mondta ki elsőként, hogy a fiú maradjon, és az indoklása gyakorlati volt. – Und doch war sie es, die als Erste aussprach, der Junge solle bleiben, und ihre Begründung war praktisch.

56. Azt mondta, a két fiának úgyis kell társ, aki nem hízeleg nekik. – Sie sagte, ihre beiden Söhne bräuchten ohnehin einen Gefährten, der ihnen nicht schmeichle.

57. Ez a mondat többet árul el a nevelésről, mint sok korabeli tanítás. – Dieser Satz verrät mehr über Erziehung als manche zeitgenössische Lehrschrift.

58. A főúri gyermek legnagyobb veszedelme ugyanis nem a nélkülözés, hanem a körülötte álló egyetértés. – Die größte Gefahr für ein hochadliges Kind ist nämlich nicht der Mangel, sondern die Zustimmung ringsumher.

59. Így lett Gergelyből egyszerre jövevény, tanuló és eleven ellenpont. – So wurde Gergely mit einem Schlag Ankömmling, Schüler und lebendiger Gegenpol.

60. A két fiú, Jancsi és Feri, aznap este jött meg a vadászatból, sárosan és hangosan. – Die beiden Jungen, Jancsi und Feri, kamen an jenem Abend von der Jagd zurück, verschmutzt und lärmend.

61. Megnézték az újat, ahogy a gyerekek szokták: kíváncsian, gyanakvón, kissé lenézően. – Sie musterten den Neuen, wie Kinder es tun: neugierig, misstrauisch, ein wenig herablassend.

62. Az első kérdés az volt, hogy nemes-e, és Gergely azt felelte, hogy kovács fia. – Die erste Frage war, ob er von Adel sei, und Gergely antwortete, er sei eines Schmieds Sohn.

63. A csend, amely erre következett, rövid volt, de a fiú egész életében emlékezett rá. – Die Stille, die darauf folgte, war kurz, doch der Junge erinnerte sich sein Leben lang daran.

64. Aztán Feri, a kisebbik, megkérdezte, tud-e nyilat készíteni, és ezzel a kérdés el volt intézve. – Dann fragte Feri, der Jüngere, ob er Pfeile machen könne, und damit war die Frage erledigt.

65. A gyerekek gyorsabban lépnek túl a rendi különbségen, mint a felnőttek, mert nekik a haszon még őszintébb. – Kinder kommen über den Standesunterschied schneller hinweg als Erwachsene, weil ihnen der Nutzen noch aufrichtiger ist.

66. A felnőttek azonban nem felejtenek, és a ház rendje mindennap emlékeztette Gergelyt a helyére. – Die Erwachsenen jedoch vergessen nicht, und die Ordnung des Hauses erinnerte Gergely täglich an seinen Platz.

67. Nem a főasztalnál evett, nem a belső szobában aludt, és a ruhája mindig kicsit egyszerűbb volt. – Er aß nicht am Haupttisch, schlief nicht in der inneren Kammer, und seine Kleidung war stets ein wenig einfacher.

68. Ez a folyamatos, néma különbségtétel formálta belőle azt a fajta embert, aki mindent kétszer akar megérdemelni. – Diese fortwährende, stumme Unterscheidung formte aus ihm jene Art Mensch, die alles zweimal verdienen will.

69. Gárdonyi nem lázad ez ellen, csak leírja, és éppen ezért olyan hiteles a rajza. – Gárdonyi lehnt sich dagegen nicht auf, er beschreibt es nur, und eben darum ist seine Zeichnung so glaubwürdig.

70. A regény nem a rendek eltörléséről szól, hanem arról, hogy a helytállás rendtől független. – Der Roman handelt nicht von der Abschaffung der Stände, sondern davon, dass das Bestehen unabhängig vom Stand ist.

71. A napirend hajnalban kezdődött, mert a vár korán ébred, és a vár rendje senkire sincs tekintettel. – Der Tagesablauf begann im Morgengrauen, denn die Burg erwacht früh, und die Ordnung der Burg nimmt auf niemanden Rücksicht.

72. Reggel latin és számvetés, délelőtt lovaglás, délután fegyverforgatás, este olvasás gyertyafénynél. – Am Morgen Latein und Rechnen, am Vormittag Reiten, am Nachmittag Waffenübung, am Abend Lesen bei Kerzenlicht.

73. Gábor pap maradt a tanító, és így a fiú számára a régi élet egyetlen szála sem szakadt el egészen. – Gábor Pap blieb der Lehrer, und so riss für den Jungen kein einziger Faden des alten Lebens ganz ab.

74. A folytonosságnak ez a vékony szála a gyökértelen gyermek legfontosabb kincse. – Dieser dünne Faden der Beständigkeit ist der wichtigste Schatz des entwurzelten Kindes.

75. A fegyverforgatásban Gergely eleinte lemaradt, mert a kar ereje évek dolga, nem akaraté. – Im Waffenhandwerk blieb Gergely anfangs zurück, denn die Kraft des Arms ist Sache der Jahre, nicht des Willens.

76. Amiben viszont azonnal az elsők közé került, az a szemmérték és az emlékezet volt. – Worin er dagegen sogleich zu den Ersten gehörte, das war das Augenmaß und das Gedächtnis.

77. Egyszer megmondta, hány lépés a külső fal és az istálló között, és senki sem hitte el, amíg le nem mérték. – Einmal sagte er, wie viele Schritte zwischen Außenmauer und Stall lägen, und niemand glaubte es, bis man nachmaß.

78. Ettől kezdve a felnőttek másképp néztek rá, mert a haszontalannak látszó tudás egyszer csak hasznosnak bizonyult. – Von da an blickten die Erwachsenen anders auf ihn, denn das nutzlos scheinende Wissen erwies sich mit einem Mal als nützlich.

79. A várban élt egy öreg pattantyús is, aki a puskaport keverte, és őt a legtöbben kerülték. – In der Burg lebte auch ein alter Büchsenmeister, der das Schießpulver mischte, und die meisten mieden ihn.

80. Gergely nem kerülte, hanem odaült mellé, és kérdezett, amíg az öreg meg nem unta a hallgatást. – Gergely mied ihn nicht, sondern setzte sich zu ihm und fragte, bis der Alte des Schweigens überdrüssig wurde.

81. Így tanulta meg, hogy a salétrom, a kén és a szén aránya nem hiedelem kérdése, hanem mérésé. – So lernte er, dass das Verhältnis von Salpeter, Schwefel und Kohle keine Frage des Glaubens ist, sondern des Messens.

82. Az egri robbantómester itt kezdődik, egy poros kamrában, egy mogorva öregember mellett. – Der Sprengmeister von Eger beginnt hier, in einer staubigen Kammer, an der Seite eines mürrischen Greises.

83. A regény nagy fordulatai mindig ilyen szerény helyeken készülnek elő. – Die großen Wendungen des Romans werden stets an solch bescheidenen Orten vorbereitet.

84. Török Bálint néha megállt a gyakorlótér szélén, és nézte a fiúkat, de nem szólt bele. – Bálint Török blieb bisweilen am Rand des Übungsplatzes stehen und sah den Jungen zu, doch griff er nicht ein.

85. A jó gazda tudja, hogy a beavatkozás elrontja azt, ami magától is megnő. – Der gute Hausherr weiß, dass Eingreifen verdirbt, was von selbst heranwächst.

86. Egyszer azonban odalépett Gergelyhez, és azt mondta neki, hogy a kardot ne a kezével fogja, hanem a talpával. – Einmal jedoch trat er zu Gergely und sagte ihm, er solle das Schwert nicht mit der Hand halten, sondern mit der Fußsohle.

87. A fiú nem értette, aztán évek múlva, egy szűk falszorosban, hirtelen megértette. – Der Junge verstand es nicht, und dann, Jahre später, in einem engen Mauerdurchlass, verstand er es plötzlich.

88. A jó mondat ilyen: nem akkor hat, amikor elhangzik, hanem amikor szükség van rá. – So ist der gute Satz: Er wirkt nicht, wenn er ausgesprochen wird, sondern wenn man ihn braucht.

89. Az udvarba időnként hírek érkeztek Budáról, és a hírek egyre rosszabbak lettek. – Von Zeit zu Zeit trafen Nachrichten aus Buda am Hof ein, und die Nachrichten wurden immer schlechter.

90. A szultán seregei mozogtak, a két király alkudozott, és a végeken egyre több falu tűnt el a térképről. – Die Heere des Sultans setzten sich in Bewegung, die zwei Könige feilschten, und an den Grenzen verschwanden immer mehr Dörfer von der Karte.

91. Gergely ilyenkor mindig arra a füstre gondolt, amelyet gyermekkorában a domb tetejéről látott. – Gergely dachte in solchen Augenblicken stets an jenen Rauch, den er als Kind von der Hügelkuppe aus gesehen hatte.

92. A történelem számára nem tanulmány volt, hanem a saját életének anyaga. – Die Geschichte war für ihn keine Studie, sondern der Stoff seines eigenen Lebens.

93. Egy tavaszi napon aztán szekér állt meg az udvaron, és a szekérről egy kislány szállt le. – An einem Frühlingstag dann hielt ein Wagen im Hof, und vom Wagen stieg ein kleines Mädchen.

94. Éva volt az, akit a szülei a nagyúri házba adtak nevelésre, ahogy a szegény nemes szokta. – Es war Éva, die ihre Eltern zur Erziehung ins großherrschaftliche Haus gegeben hatten, wie es der arme Adel zu tun pflegte.

95. A két gyerek egy pillanatig csak nézte egymást, mert az idő ilyenkor nem folytatódik, hanem visszatér. – Die beiden Kinder sahen einander einen Augenblick lang nur an, denn die Zeit setzt sich in solchen Momenten nicht fort, sondern kehrt zurück.

96. Az erdei tisztás, a patak, a török lova: minden ott volt ebben az egyetlen pillantásban. – Die Waldlichtung, der Bach, das Pferd des Türken: All das lag in diesem einen Blick.

97. Pemflinger Kata a kislányt maga mellé vette, és ezzel Éva sorsa is a házhoz kötődött. – Kata Pemflinger nahm das Mädchen zu sich, und damit war auch Évas Schicksal an das Haus gebunden.

98. Ettől kezdve egy fedél alatt nőtt fel az a két ember, akiket a történelem majd újra meg újra szétválaszt. – Von da an wuchsen unter einem Dach jene zwei Menschen heran, die die Geschichte später wieder und wieder trennen wird.

99. Így vált a menedékből otthon, az otthonból iskola, az iskolából pedig az a hely, ahol Bornemissza Gergely emberré lett. – So wurde aus der Zuflucht ein Zuhause, aus dem Zuhause eine Schule und aus der Schule jener Ort, an dem Gergely Bornemissza zum Menschen wurde.

100. A falak azonban, amelyek most védték, egy napon elesnek majd, és akkor derül ki, mit ért mindaz, amit itt tanult. – Die Mauern jedoch, die ihn jetzt schützten, werden eines Tages fallen, und dann wird sich zeigen, was all das wert war, was er hier gelernt hat.

(aufklappen)magyar

1. Az út utolsó napján a táj megváltozott, mert a dombok elsimultak, és a szemhatáron feltűntek a somogyi tölgyesek sötét sávjai.

2. Gergely lovon ült, Gábor pap gyalog ment mellette, és ez a kép mindennél pontosabban mutatta a köztük lévő furcsa egyenlőtlenséget.

3. A fiúnak ugyanis volt lova, de nem volt semmije; a papnak nem volt lova, de volt tudása és neve.

4. A tizenhatodik században mindkettő vagyonnak számított, csak éppen másféle piacon.

5. Délután a fák közül előbukkant a vár, és Gergely önkéntelenül megrántotta a kantárt.

6. Nem volt szép épület, mert a magyar végvár sohasem szépnek épült, hanem tartósnak.

7. Vastag falak, alacsony tornyok, ferde földsáncok: az egész olyan volt, mint egy behúzott nyakú, izmos ember.

8. A fiú addig csak falut látott, és a falunak nincs fala, csak sövénye.

9. Most először értette meg, hogy a védelem nem érzés, hanem építmény.

10. Ez a felismerés jelentéktelennek látszik, pedig egy egész életpálya kezdődik vele.

11. A kapuban fegyveresek álltak, és a fegyveresek nem köszöntek, hanem kérdeztek.

12. Gábor pap megmondta a nevét, aztán még valamit, halkabban, amit Gergely nem hallott.

13. A kapu kinyílt, és ebből a fiú megtanulta, hogy a világ nem mindenkinek nyílik ki ugyanúgy.

14. Az udvaron zaj volt, lópatkó csattogott, valahol kalapács vert vasat.

15. Gergely megállt egy pillanatra, mert ezt a hangot ismerte: apja műhelyéből ismerte.

16. Az idegen helyen az első ismerős hang mindig otthonosabb, mint az első ismerős arc.

17. Az udvar nem kastélyudvar volt, hanem inkább gazdaság, katonai tábor és műhelysor egyszerre.

18. Tyúkok szaladtak a lábak között, egy sarokban solymász etette a madarát, odébb két legény lándzsát javított.

19. A nagyúri udvar ebben a korban még nem elkülönült világ volt, hanem sűrített falu, csak fegyverben.

20. Ez a sűrűség tette lehetővé, hogy egy kovácsfiú egyáltalán belépjen ide.

21. Ahol minden kéz kell, ott a származás lassabban kérdés, mint ahol semmi sem hiányzik.

22. Egy szolga vezette őket egy alacsony boltíves helyiségbe, és ott várniuk kellett.

23. A várakozás sokáig tartott, mert a hatalom ideje mindig lassabban jár, mint a kérelmezőé.

24. Gergely a falat nézte, a kőbe vésett jeleket, és számolni kezdte a sorokat.

25. Amikor félt vagy izgult, mindig számolt, és ez a szokás később egész várfalakat mentett meg.

26. Gábor pap közben ült és hallgatott, mert a jó tanító tudja, mikor kell semmit sem mondani.

27. Aztán léptek jöttek a folyosón, súlyos, sietős léptek, és a fiú felállt.

28. Belépett Török Bálint, és a helyiség egyszerre kisebb lett.

29. Magas ember volt, széles vállú, negyven felé járó, és mozgásában volt valami türelmetlen erő.

30. Az arca nem kegyetlen volt, hanem nyugtalan: olyan emberé, aki mindig három dolgot mérlegel egyszerre.

31. A történelmi Török Bálint valóban ilyen lehetett, hiszen egész életében két király között ingadozott.

32. Ferdinánd és Szapolyai egyaránt számított rá, és ő egyaránt gyanakodott mindkettőre.

33. Ez nem jellemhiba volt, hanem a kettészakadt ország természetes állapota.

34. Aki Mohács után hűséget akart fogadni, annak először azt kellett eldöntenie, kinek az országa az ország.

35. Gárdonyi ezt a bizonytalanságot nem magyarázza el, hanem az alak nyugtalanságába rejti.

36. A regény ereje éppen az, hogy a nagy politikát testtartásban és hangsúlyban mutatja meg.

37. Az úr először a papot ölelte meg, mert régről ismerte, aztán a fiúra nézett.

38. „Hát ez kicsoda?”

39. A pap elmondta a kovácsot, a török portyát, az anya halálát és a betűket.

40. Az utolsó szónál Török Bálint felvonta a szemöldökét, mert a betű volt az, ami ritka.

41. Árva fiú akadt minden faluban, olvasni tudó árva fiú viszont kevés.

42. Odalépett Gergelyhez, megfogta az állát, és felemelte a fiú fejét, mint aki lovat vizsgál.

43. Ez a mozdulat ma bántó volna, akkor azonban a figyelem jele volt.

44. Gergely nem sütötte le a szemét, és ezt az úr azonnal észrevette.

45. A rendi világban a lesütött szem volt a szabály, a felnézés pedig vagy szemtelenség, vagy tehetség.

46. Ezt a kettőt egyetlen pillanat választja el, és a döntést mindig az erősebb hozza meg.

47. Török Bálint elmosolyodott, és a mosolytól hirtelen fiatalabb lett az arca.

48. Megkérdezte, fél-e a lótól, és Gergely azt felelte, hogy a lovát maga hozta idáig.

49. A felelet rövid volt és pontos, márpedig a rövid, pontos felelet minden korban tetszik a katonáknak.

50. Ekkor lépett be a terembe Pemflinger Kata, a ház asszonya, és a hangulat megint más lett.

51. Szász polgárlány volt születésére, nem magyar főnemesi sarj, és ez a házasságban is meglátszott.

52. Ő volt a rend, a számadás és a mérték abban a házban, ahol a férj a mozgás és a lendület.

53. Az asszony nem az arcát nézte a fiúnak, hanem a ruháját, a kezét és a cipőjét.

54. Aki házat vezet, az mindig azt nézi, mennyibe kerül majd egy új szájjal több.

55. Aztán mégis ő mondta ki elsőként, hogy a fiú maradjon, és az indoklása gyakorlati volt.

56. Azt mondta, a két fiának úgyis kell társ, aki nem hízeleg nekik.

57. Ez a mondat többet árul el a nevelésről, mint sok korabeli tanítás.

58. A főúri gyermek legnagyobb veszedelme ugyanis nem a nélkülözés, hanem a körülötte álló egyetértés.

59. Így lett Gergelyből egyszerre jövevény, tanuló és eleven ellenpont.

60. A két fiú, Jancsi és Feri, aznap este jött meg a vadászatból, sárosan és hangosan.

61. Megnézték az újat, ahogy a gyerekek szokták: kíváncsian, gyanakvón, kissé lenézően.

62. Az első kérdés az volt, hogy nemes-e, és Gergely azt felelte, hogy kovács fia.

63. A csend, amely erre következett, rövid volt, de a fiú egész életében emlékezett rá.

64. Aztán Feri, a kisebbik, megkérdezte, tud-e nyilat készíteni, és ezzel a kérdés el volt intézve.

65. A gyerekek gyorsabban lépnek túl a rendi különbségen, mint a felnőttek, mert nekik a haszon még őszintébb.

66. A felnőttek azonban nem felejtenek, és a ház rendje mindennap emlékeztette Gergelyt a helyére.

67. Nem a főasztalnál evett, nem a belső szobában aludt, és a ruhája mindig kicsit egyszerűbb volt.

68. Ez a folyamatos, néma különbségtétel formálta belőle azt a fajta embert, aki mindent kétszer akar megérdemelni.

69. Gárdonyi nem lázad ez ellen, csak leírja, és éppen ezért olyan hiteles a rajza.

70. A regény nem a rendek eltörléséről szól, hanem arról, hogy a helytállás rendtől független.

71. A napirend hajnalban kezdődött, mert a vár korán ébred, és a vár rendje senkire sincs tekintettel.

72. Reggel latin és számvetés, délelőtt lovaglás, délután fegyverforgatás, este olvasás gyertyafénynél.

73. Gábor pap maradt a tanító, és így a fiú számára a régi élet egyetlen szála sem szakadt el egészen.

74. A folytonosságnak ez a vékony szála a gyökértelen gyermek legfontosabb kincse.

75. A fegyverforgatásban Gergely eleinte lemaradt, mert a kar ereje évek dolga, nem akaraté.

76. Amiben viszont azonnal az elsők közé került, az a szemmérték és az emlékezet volt.

77. Egyszer megmondta, hány lépés a külső fal és az istálló között, és senki sem hitte el, amíg le nem mérték.

78. Ettől kezdve a felnőttek másképp néztek rá, mert a haszontalannak látszó tudás egyszer csak hasznosnak bizonyult.

79. A várban élt egy öreg pattantyús is, aki a puskaport keverte, és őt a legtöbben kerülték.

80. Gergely nem kerülte, hanem odaült mellé, és kérdezett, amíg az öreg meg nem unta a hallgatást.

81. Így tanulta meg, hogy a salétrom, a kén és a szén aránya nem hiedelem kérdése, hanem mérésé.

82. Az egri robbantómester itt kezdődik, egy poros kamrában, egy mogorva öregember mellett.

83. A regény nagy fordulatai mindig ilyen szerény helyeken készülnek elő.

84. Török Bálint néha megállt a gyakorlótér szélén, és nézte a fiúkat, de nem szólt bele.

85. A jó gazda tudja, hogy a beavatkozás elrontja azt, ami magától is megnő.

86. Egyszer azonban odalépett Gergelyhez, és azt mondta neki, hogy a kardot ne a kezével fogja, hanem a talpával.

87. A fiú nem értette, aztán évek múlva, egy szűk falszorosban, hirtelen megértette.

88. A jó mondat ilyen: nem akkor hat, amikor elhangzik, hanem amikor szükség van rá.

89. Az udvarba időnként hírek érkeztek Budáról, és a hírek egyre rosszabbak lettek.

90. A szultán seregei mozogtak, a két király alkudozott, és a végeken egyre több falu tűnt el a térképről.

91. Gergely ilyenkor mindig arra a füstre gondolt, amelyet gyermekkorában a domb tetejéről látott.

92. A történelem számára nem tanulmány volt, hanem a saját életének anyaga.

93. Egy tavaszi napon aztán szekér állt meg az udvaron, és a szekérről egy kislány szállt le.

94. Éva volt az, akit a szülei a nagyúri házba adtak nevelésre, ahogy a szegény nemes szokta.

95. A két gyerek egy pillanatig csak nézte egymást, mert az idő ilyenkor nem folytatódik, hanem visszatér.

96. Az erdei tisztás, a patak, a török lova: minden ott volt ebben az egyetlen pillantásban.

97. Pemflinger Kata a kislányt maga mellé vette, és ezzel Éva sorsa is a házhoz kötődött.

98. Ettől kezdve egy fedél alatt nőtt fel az a két ember, akiket a történelem majd újra meg újra szétválaszt.

99. Így vált a menedékből otthon, az otthonból iskola, az iskolából pedig az a hely, ahol Bornemissza Gergely emberré lett.

100. A falak azonban, amelyek most védték, egy napon elesnek majd, és akkor derül ki, mit ért mindaz, amit itt tanult.

(aufklappen)német

1. Am letzten Tag der Reise veränderte sich die Landschaft, denn die Hügel glätteten sich, und am Horizont erschienen die dunklen Bänder der Somogyer Eichenwälder.

2. Gergely saß zu Pferde, Gábor Pap ging zu Fuß neben ihm her, und dieses Bild zeigte die seltsame Ungleichheit zwischen ihnen genauer als alles andere.

3. Der Junge nämlich hatte ein Pferd, doch besaß er nichts; der Priester hatte kein Pferd, doch besaß er Wissen und einen Namen.

4. Im sechzehnten Jahrhundert galt beides als Vermögen, nur eben auf verschiedenen Märkten.

5. Am Nachmittag tauchte zwischen den Bäumen die Burg auf, und Gergely riss unwillkürlich am Zügel.

6. Es war kein schönes Gebäude, denn die ungarische Grenzfeste wurde nie schön gebaut, sondern haltbar.

7. Dicke Mauern, niedrige Türme, schräge Erdwälle: Das Ganze glich einem muskulösen Mann mit eingezogenem Nacken.

8. Bislang hatte der Junge nur Dörfer gesehen, und das Dorf hat keine Mauer, nur einen Zaun.

9. Nun begriff er zum ersten Mal, dass Schutz kein Gefühl ist, sondern ein Bauwerk.

10. Diese Erkenntnis scheint unbedeutend, und doch beginnt mit ihr eine ganze Lebensbahn.

11. Im Tor standen Bewaffnete, und die Bewaffneten grüßten nicht, sondern fragten.

12. Gábor Pap nannte seinen Namen und dann noch etwas, leiser, was Gergely nicht hörte.

13. Das Tor öffnete sich, und daraus lernte der Junge, dass die Welt sich nicht jedem auf dieselbe Weise öffnet.

14. Im Hof war Lärm, Hufeisen klapperten, irgendwo schlug ein Hammer auf Eisen.

15. Gergely blieb einen Augenblick stehen, denn diesen Klang kannte er: Aus der Werkstatt seines Vaters kannte er ihn.

16. An einem fremden Ort ist der erste vertraute Klang stets heimischer als das erste vertraute Gesicht.

17. Der Hof war kein Schlosshof, sondern eher Wirtschaft, Militärlager und Werkstattreihe zugleich.

18. Hühner liefen zwischen den Beinen umher, in einer Ecke fütterte ein Falkner seinen Vogel, weiter hinten besserten zwei Burschen eine Lanze aus.

19. Der herrschaftliche Hof war in dieser Zeit noch keine abgesonderte Welt, sondern ein verdichtetes Dorf, nur eben in Waffen.

20. Eben diese Dichte machte es möglich, dass ein Schmiedssohn hier überhaupt eintreten konnte.

21. Wo jede Hand gebraucht wird, ist die Herkunft langsamer eine Frage als dort, wo nichts fehlt.

22. Ein Diener führte sie in einen niedrigen Gewölberaum, und dort mussten sie warten.

23. Das Warten dauerte lange, denn die Zeit der Macht geht stets langsamer als die des Bittstellers.

24. Gergely betrachtete die Wand, die in den Stein gehauenen Zeichen, und begann die Reihen zu zählen.

25. Wenn er sich fürchtete oder aufgeregt war, zählte er stets, und diese Gewohnheit rettete später ganze Festungsmauern.

26. Gábor Pap saß unterdessen und schwieg, denn der gute Lehrer weiß, wann er nichts sagen muss.

27. Dann kamen Schritte auf dem Gang, schwere, eilige Schritte, und der Junge stand auf.

28. Bálint Török trat ein, und der Raum wurde mit einem Schlag kleiner.

29. Er war ein hoch gewachsener Mann, breitschultrig, auf die vierzig zugehend, und in seiner Bewegung lag eine ungeduldige Kraft.

30. Sein Gesicht war nicht grausam, sondern unruhig: das eines Mannes, der stets drei Dinge zugleich abwägt.

31. So mag der historische Bálint Török wirklich gewesen sein, denn sein Leben lang schwankte er zwischen zwei Königen.

32. Ferdinand wie Szapolyai rechneten mit ihm, und er misstraute beiden gleichermaßen.

33. Das war kein Charakterfehler, sondern der natürliche Zustand des zerrissenen Landes.

34. Wer nach Mohács Treue schwören wollte, musste zuerst entscheiden, wessen Land das Land sei.

35. Gárdonyi erklärt diese Unsicherheit nicht, sondern verbirgt sie in der Unruhe der Gestalt.

36. Die Stärke des Romans liegt eben darin, dass er die große Politik in Körperhaltung und Tonfall zeigt.

37. Der Herr umarmte zuerst den Priester, denn er kannte ihn von früher, dann blickte er auf den Jungen.

38. kérdezte, és a hangja nem volt barátságtalan, csak gyors. – „Wer ist denn das?“ – fragte er, und seine Stimme war nicht unfreundlich, nur schnell.

39. Der Priester erzählte vom Schmied, vom türkischen Streifzug, vom Tod der Mutter und von den Buchstaben.

40. Beim letzten Wort zog Bálint Török die Brauen hoch, denn die Buchstaben waren das Seltene.

41. Verwaiste Jungen gab es in jedem Dorf, lesekundige verwaiste Jungen dagegen wenige.

42. Er trat zu Gergely, fasste ihn am Kinn und hob den Kopf des Jungen an, wie einer, der ein Pferd prüft.

43. Diese Geste wäre heute verletzend, damals aber war sie ein Zeichen der Aufmerksamkeit.

44. Gergely schlug die Augen nicht nieder, und der Herr bemerkte das sogleich.

45. In der ständischen Welt war der gesenkte Blick die Regel, das Aufblicken hingegen entweder Frechheit oder Begabung.

46. Diese beiden trennt ein einziger Augenblick, und die Entscheidung trifft stets der Stärkere.

47. Bálint Török lächelte, und von dem Lächeln wurde sein Gesicht plötzlich jünger.

48. Er fragte, ob er sich vor Pferden fürchte, und Gergely antwortete, sein Pferd habe er selbst bis hierher gebracht.

49. Die Antwort war kurz und genau, und die kurze, genaue Antwort gefällt Soldaten in jedem Zeitalter.

50. In diesem Augenblick betrat Kata Pemflinger den Saal, die Herrin des Hauses, und die Stimmung wurde abermals eine andere.

51. Ihrer Herkunft nach war sie eine sächsische Bürgerstochter, kein ungarischer Hochadelsspross, und das zeigte sich auch in der Ehe.

52. Sie war die Ordnung, die Rechnung und das Maß in jenem Haus, in dem der Ehemann Bewegung und Schwung war.

53. Die Frau betrachtete nicht das Gesicht des Jungen, sondern seine Kleidung, seine Hände und seine Schuhe.

54. Wer ein Haus führt, sieht immer darauf, was ein Mund mehr kosten wird.

55. Und doch war sie es, die als Erste aussprach, der Junge solle bleiben, und ihre Begründung war praktisch.

56. Sie sagte, ihre beiden Söhne bräuchten ohnehin einen Gefährten, der ihnen nicht schmeichle.

57. Dieser Satz verrät mehr über Erziehung als manche zeitgenössische Lehrschrift.

58. Die größte Gefahr für ein hochadliges Kind ist nämlich nicht der Mangel, sondern die Zustimmung ringsumher.

59. So wurde Gergely mit einem Schlag Ankömmling, Schüler und lebendiger Gegenpol.

60. Die beiden Jungen, Jancsi und Feri, kamen an jenem Abend von der Jagd zurück, verschmutzt und lärmend.

61. Sie musterten den Neuen, wie Kinder es tun: neugierig, misstrauisch, ein wenig herablassend.

62. Die erste Frage war, ob er von Adel sei, und Gergely antwortete, er sei eines Schmieds Sohn.

63. Die Stille, die darauf folgte, war kurz, doch der Junge erinnerte sich sein Leben lang daran.

64. Dann fragte Feri, der Jüngere, ob er Pfeile machen könne, und damit war die Frage erledigt.

65. Kinder kommen über den Standesunterschied schneller hinweg als Erwachsene, weil ihnen der Nutzen noch aufrichtiger ist.

66. Die Erwachsenen jedoch vergessen nicht, und die Ordnung des Hauses erinnerte Gergely täglich an seinen Platz.

67. Er aß nicht am Haupttisch, schlief nicht in der inneren Kammer, und seine Kleidung war stets ein wenig einfacher.

68. Diese fortwährende, stumme Unterscheidung formte aus ihm jene Art Mensch, die alles zweimal verdienen will.

69. Gárdonyi lehnt sich dagegen nicht auf, er beschreibt es nur, und eben darum ist seine Zeichnung so glaubwürdig.

70. Der Roman handelt nicht von der Abschaffung der Stände, sondern davon, dass das Bestehen unabhängig vom Stand ist.

71. Der Tagesablauf begann im Morgengrauen, denn die Burg erwacht früh, und die Ordnung der Burg nimmt auf niemanden Rücksicht.

72. Am Morgen Latein und Rechnen, am Vormittag Reiten, am Nachmittag Waffenübung, am Abend Lesen bei Kerzenlicht.

73. Gábor Pap blieb der Lehrer, und so riss für den Jungen kein einziger Faden des alten Lebens ganz ab.

74. Dieser dünne Faden der Beständigkeit ist der wichtigste Schatz des entwurzelten Kindes.

75. Im Waffenhandwerk blieb Gergely anfangs zurück, denn die Kraft des Arms ist Sache der Jahre, nicht des Willens.

76. Worin er dagegen sogleich zu den Ersten gehörte, das war das Augenmaß und das Gedächtnis.

77. Einmal sagte er, wie viele Schritte zwischen Außenmauer und Stall lägen, und niemand glaubte es, bis man nachmaß.

78. Von da an blickten die Erwachsenen anders auf ihn, denn das nutzlos scheinende Wissen erwies sich mit einem Mal als nützlich.

79. In der Burg lebte auch ein alter Büchsenmeister, der das Schießpulver mischte, und die meisten mieden ihn.

80. Gergely mied ihn nicht, sondern setzte sich zu ihm und fragte, bis der Alte des Schweigens überdrüssig wurde.

81. So lernte er, dass das Verhältnis von Salpeter, Schwefel und Kohle keine Frage des Glaubens ist, sondern des Messens.

82. Der Sprengmeister von Eger beginnt hier, in einer staubigen Kammer, an der Seite eines mürrischen Greises.

83. Die großen Wendungen des Romans werden stets an solch bescheidenen Orten vorbereitet.

84. Bálint Török blieb bisweilen am Rand des Übungsplatzes stehen und sah den Jungen zu, doch griff er nicht ein.

85. Der gute Hausherr weiß, dass Eingreifen verdirbt, was von selbst heranwächst.

86. Einmal jedoch trat er zu Gergely und sagte ihm, er solle das Schwert nicht mit der Hand halten, sondern mit der Fußsohle.

87. Der Junge verstand es nicht, und dann, Jahre später, in einem engen Mauerdurchlass, verstand er es plötzlich.

88. So ist der gute Satz: Er wirkt nicht, wenn er ausgesprochen wird, sondern wenn man ihn braucht.

89. Von Zeit zu Zeit trafen Nachrichten aus Buda am Hof ein, und die Nachrichten wurden immer schlechter.

90. Die Heere des Sultans setzten sich in Bewegung, die zwei Könige feilschten, und an den Grenzen verschwanden immer mehr Dörfer von der Karte.

91. Gergely dachte in solchen Augenblicken stets an jenen Rauch, den er als Kind von der Hügelkuppe aus gesehen hatte.

92. Die Geschichte war für ihn keine Studie, sondern der Stoff seines eigenen Lebens.

93. An einem Frühlingstag dann hielt ein Wagen im Hof, und vom Wagen stieg ein kleines Mädchen.

94. Es war Éva, die ihre Eltern zur Erziehung ins großherrschaftliche Haus gegeben hatten, wie es der arme Adel zu tun pflegte.

95. Die beiden Kinder sahen einander einen Augenblick lang nur an, denn die Zeit setzt sich in solchen Momenten nicht fort, sondern kehrt zurück.

96. Die Waldlichtung, der Bach, das Pferd des Türken: All das lag in diesem einen Blick.

97. Kata Pemflinger nahm das Mädchen zu sich, und damit war auch Évas Schicksal an das Haus gebunden.

98. Von da an wuchsen unter einem Dach jene zwei Menschen heran, die die Geschichte später wieder und wieder trennen wird.

99. So wurde aus der Zuflucht ein Zuhause, aus dem Zuhause eine Schule und aus der Schule jener Ort, an dem Gergely Bornemissza zum Menschen wurde.

100. Die Mauern jedoch, die ihn jetzt schützten, werden eines Tages fallen, und dann wird sich zeigen, was all das wert war, was er hier gelernt hat.